2010. június 11., péntek
2010. március 24., szerda
ZABAWA
szerző: Slawomir Mrozek
rendező: Bordás Attila
szereplők: B.. Kónya- Ütő Bence
S.. Fekete Zsolt
N.. Derzsi Dezső
Ariel Theatre/ Underground production/ Marosvásárhely ( premier: 2010. march. 10. )
A bemutatóra írt meghívó szöveg:
Kedves Hölgyem / Uram!
Őn most egy meghívót tart a kezében, amely a Zabawa című előadás bemutatójára szól. Színházi megnyilvánulásunk 2010. március 10.-én este 7 órától veszi kezdetét. A „zabawa” kifejezés a magyar „mulatság” szó lengyel megfelelője. A dráma írója: Slawomir Mrozek. Az előadás redezője: Bordás Attila. B szereplő: Kónya Ütő Bence. S szereplő: Fekete Zsolt. N szereplő: Derzsi Dezső. Plakátterv és más fontos ügyletek: Molnár Ildikó. Sok jóindulat, kedvesség és bizalom: Gavril Cadariu. Köszönet: Borbély Melindának, Chibelean Claudiának, Gáspárik Attilának és Kovács Leventének és azoknak, akik segítették a munkát annak ellenére, hogy nem kötelezte őket senki.
Munkám egyik fő problematikája megtalálni, hogy professzionális színházi körülmények között - ebben a lehetetlenségben -, hogyan lehet minél őszintébben eljuttatni a nézőhöz azt amit éppen létre próbálunk hozni.
Megnyilvánulásunk korántsem befejezett, mert kénytelenek voltunk mi is - ugyanúgy mint nagyon sok alkotó a romániai színházi palettán - fejet hajtani egy olyan rendszernek, amelyben szinte lehetetlen létrehozni a lehetőségét annak, hogy egy kiteljesedett alkotás jöhessen létre. Általunk célul kitűzött olyan megnyilvánulásokról, amelyek arról szóltak volna, hogy közvetlenebbé, barátságosabbá, sőt játékosabbá alakítsuk a néző-alkotói viszonyt, sajnos nem tudunk beszámolni, annak ellenére, hogy ezért kezdtünk el dolgozni. Döntenem kelett és döntöttem. Még akkor is ha „soha semmi igazában”, ahogyan ez el is hangzik Mrozek darabjában, nem tudom nem leírni ezeket a sorokat, mert nem vagyok hajlandó azt hazudni magamnak és a nézőknek, hogy ez így teljes, hogy ez így színház, hogy ez így alkotás, hogy én ezt így tartom jónak, s elfogadom, mivel ennél több nem lehet amikor tudom, hogy lehet... és „ha lehet akkor lesz is”.
Reménykedem abban, hogy belátható időn belül lehetőség nyílik arra, hogy azok az eltervezett színházi akciók, amelyeket az előadással egy időben kellett volna útnak indítani - de sajnos a kompromisszumok miatt megrekedtek -, hamarosan szárnyra kelnek majd, és legalább olyan szintű közvetlen megnyilvánulások jönnek létre, amilyeneket mi négyen annak idején, amikor lázasan nekivágtunk a munkának, megálmodtunk.
Fiatal vagyok és éretlen még sokmindenhez, mégis folyamatosan belefáradok sőt megundorodom ettől az egész nyikorgó mechanizmustól. Olyan mint egy rémálom, amiből ki akarok kerülni de nem tehetem, mert valaki folyamatosan újra legyúr a torkomon erős altatókat. Értelmetlennek tartok minden kínszenvedett munkát és megalkuvó tevékenységet, s elmegy a kedvem. Megcsömörlök a színháztól, annak ellenére, hogy szerelmes vagyok belé és tudom, hogy soha nem fogjuk elhagyni egymást, mert nem ő a hibás, hanem a rendszer amiben fuldoklik. S hogy „ lesz-e mulatság, avagy nem lesz?” ...igazán nem tudom.
Mindenképp’.. hamarosan újratervezünk és nekivágnunk ismét, újra és újra, ha szükséges - ez jelen esetben a feladat. Próbálkozni minden erőnkből amíg lehet, s nem áltatni magunkat semmiféle szemfényvesztéssel.
Köszönjük, hogy megtiszteli munkánk egyik kézzelfoghatóbb állomását szíves jelenlétével.
Tisztelettel: Bordás Attila
Fotók: Pál Gecse Ákos
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
