There are a few (really) short secvences about me from two short films. One of the film was directed by Vladimir Dembinski, and the title of the film is "The First Wage". The other one is directed by Simona Deaconescu, with the title "1940". In both films I am playing main roles.
2011. május 26., csütörtök
2011. március 9., szerda
Kortárs tánc kurzus_Bordás Attila_Csíkszereda
(A plakátfotót Horváth Tas készítette)
Bordás Attila_hivatalos szakmai tanulmányok:
1997- 2005 Sepsiszentgyörgyi Művészeti Liceum -Tánc szak
Tevékenységi körök: Koreográfus_Táncos_Színész_Rendező
A két napos intenzív tanfolyam ízelítő a kortárstánc világából. Szeretettel fogadok képzett és képzetlen vállalkozó szellemű embereket korosztálytól függetlenül. Két csoport van. Az egyik csoportban a tánc terén kevésbé, avagy egyáltalán nem képzett emberek lesznek, a másikban meg azok akik valamilyen szinten kapcsolatban álltak avagy állnak bármilyen tánccal, bármilyen szinten. Táncos és nem táncos egyaránt részt vehet a kurzuson. Ez a két nap mindössze arra lesz elegendő, hogy megtapasztalják az emberek a kortárs tánc alapjait egy gyakorlati munka kapcsán. Ha a kurzus bevállik, remélhetőleg folytatása is lesz Csíkszeredában a közeljövőben. Szeretettel várok mindenkit, korosztálytól és tapasztalattól függetlenül. Konkrétabb információkhoz Ruszuly Ervin-nél lehet jutni a 0742 309 286 -os telefonszámon.
(Fotók: Rancz András)
2010. június 11., péntek
2010. március 24., szerda
ZABAWA
szerző: Slawomir Mrozek
rendező: Bordás Attila
szereplők: B.. Kónya- Ütő Bence
S.. Fekete Zsolt
N.. Derzsi Dezső
Ariel Theatre/ Underground production/ Marosvásárhely ( premier: 2010. march. 10. )
A bemutatóra írt meghívó szöveg:
Kedves Hölgyem / Uram!
Őn most egy meghívót tart a kezében, amely a Zabawa című előadás bemutatójára szól. Színházi megnyilvánulásunk 2010. március 10.-én este 7 órától veszi kezdetét. A „zabawa” kifejezés a magyar „mulatság” szó lengyel megfelelője. A dráma írója: Slawomir Mrozek. Az előadás redezője: Bordás Attila. B szereplő: Kónya Ütő Bence. S szereplő: Fekete Zsolt. N szereplő: Derzsi Dezső. Plakátterv és más fontos ügyletek: Molnár Ildikó. Sok jóindulat, kedvesség és bizalom: Gavril Cadariu. Köszönet: Borbély Melindának, Chibelean Claudiának, Gáspárik Attilának és Kovács Leventének és azoknak, akik segítették a munkát annak ellenére, hogy nem kötelezte őket senki.
Munkám egyik fő problematikája megtalálni, hogy professzionális színházi körülmények között - ebben a lehetetlenségben -, hogyan lehet minél őszintébben eljuttatni a nézőhöz azt amit éppen létre próbálunk hozni.
Megnyilvánulásunk korántsem befejezett, mert kénytelenek voltunk mi is - ugyanúgy mint nagyon sok alkotó a romániai színházi palettán - fejet hajtani egy olyan rendszernek, amelyben szinte lehetetlen létrehozni a lehetőségét annak, hogy egy kiteljesedett alkotás jöhessen létre. Általunk célul kitűzött olyan megnyilvánulásokról, amelyek arról szóltak volna, hogy közvetlenebbé, barátságosabbá, sőt játékosabbá alakítsuk a néző-alkotói viszonyt, sajnos nem tudunk beszámolni, annak ellenére, hogy ezért kezdtünk el dolgozni. Döntenem kelett és döntöttem. Még akkor is ha „soha semmi igazában”, ahogyan ez el is hangzik Mrozek darabjában, nem tudom nem leírni ezeket a sorokat, mert nem vagyok hajlandó azt hazudni magamnak és a nézőknek, hogy ez így teljes, hogy ez így színház, hogy ez így alkotás, hogy én ezt így tartom jónak, s elfogadom, mivel ennél több nem lehet amikor tudom, hogy lehet... és „ha lehet akkor lesz is”.
Reménykedem abban, hogy belátható időn belül lehetőség nyílik arra, hogy azok az eltervezett színházi akciók, amelyeket az előadással egy időben kellett volna útnak indítani - de sajnos a kompromisszumok miatt megrekedtek -, hamarosan szárnyra kelnek majd, és legalább olyan szintű közvetlen megnyilvánulások jönnek létre, amilyeneket mi négyen annak idején, amikor lázasan nekivágtunk a munkának, megálmodtunk.
Fiatal vagyok és éretlen még sokmindenhez, mégis folyamatosan belefáradok sőt megundorodom ettől az egész nyikorgó mechanizmustól. Olyan mint egy rémálom, amiből ki akarok kerülni de nem tehetem, mert valaki folyamatosan újra legyúr a torkomon erős altatókat. Értelmetlennek tartok minden kínszenvedett munkát és megalkuvó tevékenységet, s elmegy a kedvem. Megcsömörlök a színháztól, annak ellenére, hogy szerelmes vagyok belé és tudom, hogy soha nem fogjuk elhagyni egymást, mert nem ő a hibás, hanem a rendszer amiben fuldoklik. S hogy „ lesz-e mulatság, avagy nem lesz?” ...igazán nem tudom.
Mindenképp’.. hamarosan újratervezünk és nekivágnunk ismét, újra és újra, ha szükséges - ez jelen esetben a feladat. Próbálkozni minden erőnkből amíg lehet, s nem áltatni magunkat semmiféle szemfényvesztéssel.
Köszönjük, hogy megtiszteli munkánk egyik kézzelfoghatóbb állomását szíves jelenlétével.
Tisztelettel: Bordás Attila
Fotók: Pál Gecse Ákos
2009. december 25., péntek
Boldog Karácsonyt...
" It's not the red of the dying sun
The morning sheets surprising stain
It's not the red of which we bleed
The red of cabernet sauvignon
A world of ruby all in vain
It's not that red
It's not as golden as Zeus famous shower
It doesn't come, not at all, from above
It's in the open but it doesn't get stolen
It's not that gold
It's not as golden as memory
Or the age of the same name
It's not that gold
I wish this would be your colour
I wish this would be your colour
I wish this would be your colour
Your colour, I wish
It is as black as malevitch's square
The cold furnace in which we stare
A high pitch on a future scale
It is a starless winternight's tale
It suits you well
It is that black
I wish this would be your colour
I wish this would be your colour
I wish this would be your colour
Your colour, I wish... "
2009. december 16., szerda
Photo Exhibition- MOVING FLASHES / MOZGÓ VILLANÁSOK
Tárlat megnyitó: 21.december. 2009- 18:00 óra!!!
(a képek 2010. január. 30- ig tekinthetők meg)
TEIN COFFE & TEA HOUSE/ Sepsiszentgyörgy
Fényképezte: HORVÁTH TAS
Előadó-modell: BORDÁS ATTILA
Szerény, de céltudatos kiállításunk célja képviselni fotópapíron is a kortárstánc jelenlétét sepsiszentgyörgyön, ahol egyelőre némi lemaradással számol ez az élőművészeti irányzat remélhetőleg csupán addíg, amíg a köztudatba be nem épül. Az vezérelt, hogy e barátságos megnyilvánulás által egy új művészeti ágazat jóindulatú elburjányozását segítsük elő szülővárosunkban és székelyföldön egyaránt, ezúttal a kortárstánc és a fényképészet ezközeivel élve. A fotók a bukaresti urbánus környezetben készültek, s amellett, hogy ezen akció végeredménye a falra akasztott információ, a fotózások helyszínén sikerült a járókelők kíváncsiságát is felkelteni, ezáltal egy spontán happeninghez közeli élményvilágot nyújtva az arra tévedt rohanó embereknek Tasi lenyomva a fényképezőgép gombját, miközben Attila improvizált egy rövid mozgássort. Kísérletünk célja színt bevinni régiónk kulturális életébe e redkívül kifinomultságot igénylő műfajon keresztül, ami nem más, mint maga a tánc. Szándékunkban áll újabb találkozási lehetőségeket keresni a közönséggel és újabb mérfoldköveket feltárni a táncban, úgy városunkban és Székelyföldön, mint az Erdélyi mozgásművészeti palettán egyaránt. Kivánjuk, hogy ezen fotókiállítás egy startoló villanás lehessen mindazon álmok világából amelyek folyamatosan megfogannak bennünk...
- Attila Bordás & Horváth Tas -
2009. november 30., hétfő
Peter Brook / Válasz Egy Levélre / válasz az összes alkotói körülményeskedésre...
Válasz egy levélre
Levele váratlanul ért, és rátapintott a lényegre. Azt kérdezi, hogyan lehet Önből rendező.
A színházi rendezők saját magukat jelölik erre a posztra. A munka nélküli rendező kifejezés valójában önellentmondás, ahogy egy festő sem lehet munka nélküli - míg egy színész, ha munka nélküli akkor a körülmények áldozata. Az ember úgy válik rendezővé, hogy annak nevezi saját magát, azután pedig másokat is meggyőz arról, hogy ez igaz. Így hát a munka megszerzése olyan probléma, melynek megoldásához pontosan ugyanolyan képességek és erőforrások szükségesek, mint amilyenekre a próbafolyamat során van szükség. Nem ismerek semmilyen más utat, mint azt, hogy meggyőzze az embereket, dolgozzanak együtt Önnel és csináljanak együtt valamit - akkor is, ha nem kap pénzt senki - és ezt bemutassák bármilyen közönségnek - akár egy pincében, egy kocsma hátsó helyiségében, egy kórház valamelyik osztályán vagy egy börtönben. A munka által létrehozott energia minden másnál fontosabb.
Tehát ne hagyja, hogy bármi eltántorítsa a munkától, dolgozzon, akár a legkezdetlegesebb körülmények között is, ahelyett, hogy jobb körülmények keresésére pazarolná az idejét, és nem tesz semmit, ha nem talál ilyet. Végső soron a munka az, ami a másik munka lehetőségét megteremti.
Levele váratlanul ért, és rátapintott a lényegre. Azt kérdezi, hogyan lehet Önből rendező.
A színházi rendezők saját magukat jelölik erre a posztra. A munka nélküli rendező kifejezés valójában önellentmondás, ahogy egy festő sem lehet munka nélküli - míg egy színész, ha munka nélküli akkor a körülmények áldozata. Az ember úgy válik rendezővé, hogy annak nevezi saját magát, azután pedig másokat is meggyőz arról, hogy ez igaz. Így hát a munka megszerzése olyan probléma, melynek megoldásához pontosan ugyanolyan képességek és erőforrások szükségesek, mint amilyenekre a próbafolyamat során van szükség. Nem ismerek semmilyen más utat, mint azt, hogy meggyőzze az embereket, dolgozzanak együtt Önnel és csináljanak együtt valamit - akkor is, ha nem kap pénzt senki - és ezt bemutassák bármilyen közönségnek - akár egy pincében, egy kocsma hátsó helyiségében, egy kórház valamelyik osztályán vagy egy börtönben. A munka által létrehozott energia minden másnál fontosabb.
Tehát ne hagyja, hogy bármi eltántorítsa a munkától, dolgozzon, akár a legkezdetlegesebb körülmények között is, ahelyett, hogy jobb körülmények keresésére pazarolná az idejét, és nem tesz semmit, ha nem talál ilyet. Végső soron a munka az, ami a másik munka lehetőségét megteremti.
2009. október 18., vasárnap
Promised Land
2009/2010 Teatrul Foarte Mic- Bucharest/ Promised land- dance theatre performance...
Concept and choreography: - Arcadie Rusu -
Performers:- Attila Bordas
- Istvan Teglas
- Ioana Marchidan
- Ramona Barbulescu
- Elisabeta Mihai
Scenography:- Ioana Pascha
Concept and choreography: - Arcadie Rusu -
Performers:- Attila Bordas
- Istvan Teglas
- Ioana Marchidan
- Ramona Barbulescu
- Elisabeta Mihai
Scenography:- Ioana Pascha
2009. szeptember 29., kedd
2009, szeptember 17. - Születésnapi gondolat.
Kedves barátaim,
ma betöltök huszonhárom évet.
és a szívem picit jobban dobban, de
nem koppan, mert nem kő, mert ha úgy is tűnt, hogy eltűnt
nem úgy van.
Ha úgy is tűnt, hogy eltűnök örökre, és vissza nincsen már út, hazugság!
Itt vagyok. Ez vagyok. Én vagyok.
Nem mutatok annál többet mint amennyi vagyok.
Itt vagyunk, ahányan vagyunk,
amennyik vagyunk, annyik vagyunk,
sem többek, sem kevesebbek.
Elszalad az élet bármennyire kitöltsed, bárhogyan éljed,
és ebben a véges körben egyedül egy valami, ami a tied: a többiek.
A barátok, a család, az emberek akik körül vesznek, s
ott vannak melletted ha baj van, s ha kell rendbetesznek.
Ha jajgatsz, ha hülye vagy, ha bután álmodsz, ha szétszakadsz,
ha utazol, ha alszol, ha felébredsz, ha eltévedsz...mindíg ott van valaki melletted,
aki nem más, mint egy égből küldött ígéret,
mi azt suggalja van remény,
s azt, hogy holnap jobb lehet...
( - B.A.-)
ma betöltök huszonhárom évet.
és a szívem picit jobban dobban, de
nem koppan, mert nem kő, mert ha úgy is tűnt, hogy eltűnt
nem úgy van.
Ha úgy is tűnt, hogy eltűnök örökre, és vissza nincsen már út, hazugság!
Itt vagyok. Ez vagyok. Én vagyok.
Nem mutatok annál többet mint amennyi vagyok.
Itt vagyunk, ahányan vagyunk,
amennyik vagyunk, annyik vagyunk,
sem többek, sem kevesebbek.
Elszalad az élet bármennyire kitöltsed, bárhogyan éljed,
és ebben a véges körben egyedül egy valami, ami a tied: a többiek.
A barátok, a család, az emberek akik körül vesznek, s
ott vannak melletted ha baj van, s ha kell rendbetesznek.
Ha jajgatsz, ha hülye vagy, ha bután álmodsz, ha szétszakadsz,
ha utazol, ha alszol, ha felébredsz, ha eltévedsz...mindíg ott van valaki melletted,
aki nem más, mint egy égből küldött ígéret,
mi azt suggalja van remény,
s azt, hogy holnap jobb lehet...
( - B.A.-)
2009. január 25., vasárnap
Számomra a színház 1.
„…az a feladat, hogy a színház ne legyen a szövegnek alárendelve, hogy visszataláljunk egy olyan egyedülálló nyelvhez, amely félúton van a gesztus és gondolat között. Ez egy színházi nyelv, amely az emberi érzékenységhez fordul, hogy felhevítse, görcsbe rándítsa, elbűvölje, felkavarja.”
-A. Artaud-
Nem hiszem hogy létezik bevállt vagy nem bevállt. Egyedül ami létezik az az, hogy valami érvényes vagy nem érvényes. Képes-e arra egy adott mű , hogy befogadást nyerjen vagy sem. Azt hiszem ahoz hogy az alkotó egy előadást létrehozzon, magára és a lényegre kell elsősorban odafigyelnie. A forma ennek a következménye csupán, ami elengedhetetlen, de nem elsődleges. Amit csinálok az nem más mint inkább állapotszinház felhasználva nagyon erősen a testet mint a természethez közel álló kifejező ezközt. Tömérdek kortárs szinházi, vagy táncszinházi előadás merül ki csupán a formaiságban, ezzel szemelől veszitve a lényeget ami valójában az alkotás maga. Szem elől veszitjük a nézőt is, aki beül megnézni egy előadást, végignézi, majd sajnos ugyanúgy ahogyan beült távozik is, vagyis nem történik benne semmi változás. Hiba. A néző fontos. Nélküle semmi nincs hisz egy alkotás neki készül. Munkámban figyelem a nézőt és nem kihasználni akarom, hanem felhasználni egy szinházi aktus megszületésére. A néző nem szórakozni hanem találkozni ül be egy előadásra, még akkor is ha ő nem igy nevezi vagy nem tud róla. Az alkotó(k) dolga az hogy teremtsenek meg egy olyan hejzetet ami igazi érzelmekre készteti a nézőt. Felajánlani egy olyan hejzetet amiben a néző résztvesz és nem csak végignéz valami akciót, hanem megéli azt. Mindig is figyeltem a nézőt és mindig megpróbáltam felajánlani egy olyan fajta erős cselekvést, ami megérinti valamijen módon és picit döntésre készteti magával szemben. Nem hiszek feltétlenül a történetben- a történést keresem. A szinház nem irodalom, a szinház történés. A szinház találkozás, teljesitmény, meglepetés, és valami olyan fajta elemi dolog, amire az embernek ösztönből szüksége van. A szinház nagyon komoly dolog, formától és stilustól függetlenül. A szinház egy ügy, az emberiség meghatározó közös ügye. A szinház közvetit. És a szinész, előadó a közvetitő. A szinész, előadó leképez valamit amiből a néző meritkezni tud, mert a nézőnek nem meg kell mutatni hanem fel kell tárni egy fajta lényeget.
Az egész egy folyamat. Egy olyan keresési folyamat ez, ami lefoglal egy egész életen át. Meg lehet tanulni dolgozni, de felfedezni mindenkinek magának kell a szinházat.
Hiszek minden olyan útban ami erősen őszinte és nem hiszek abban ami felszines.
Hiszek a kisérletben. Hiszek a kutatásban.
Hiszem hogy a szinház életre szóló munka és hiszek az alázatban.
Hiszek a tudatban de a tudatos ösztönösségben méginkább.
Hiszem hogy az alkotó, ugyanúgy mint a megvilágosodni vágyók a bölcsesség fele törekszik egy életreszóló felfedezés ürügyén.
Hiszek az elemi erőkben és energiákban.
Hiszek a természetben.
Hiszem és vallom hogy a mai szinház nagy mértékben használja fel a testet, mint univerzális komunikációs kifejező ezközt.
Hiszek abban, hogy egy előadás nem irodalom, mert egy előadás cselkvés.
Nem annyira a cselekmény és történetiség, hanem a szinpadi cselekvés számit.
Egy előadás mindenkihez kell szóljon.
A szinház, vagy művészet nem intelektuális kérdés.
A szinház, vagy művészet elemi dolog, ezért a test, mely elemibb mint a szó, ezért az állapot, mely elemibb mint kb. hét könyv, ezért az ember, mely elemibb mint a lightdesighn, ezért a csend, vagy az a zene, amely megrezegteti a csend húrjait, mely elemibb mint bármiféle alaptalan modernkedés.
-A. Artaud-
Nem hiszem hogy létezik bevállt vagy nem bevállt. Egyedül ami létezik az az, hogy valami érvényes vagy nem érvényes. Képes-e arra egy adott mű , hogy befogadást nyerjen vagy sem. Azt hiszem ahoz hogy az alkotó egy előadást létrehozzon, magára és a lényegre kell elsősorban odafigyelnie. A forma ennek a következménye csupán, ami elengedhetetlen, de nem elsődleges. Amit csinálok az nem más mint inkább állapotszinház felhasználva nagyon erősen a testet mint a természethez közel álló kifejező ezközt. Tömérdek kortárs szinházi, vagy táncszinházi előadás merül ki csupán a formaiságban, ezzel szemelől veszitve a lényeget ami valójában az alkotás maga. Szem elől veszitjük a nézőt is, aki beül megnézni egy előadást, végignézi, majd sajnos ugyanúgy ahogyan beült távozik is, vagyis nem történik benne semmi változás. Hiba. A néző fontos. Nélküle semmi nincs hisz egy alkotás neki készül. Munkámban figyelem a nézőt és nem kihasználni akarom, hanem felhasználni egy szinházi aktus megszületésére. A néző nem szórakozni hanem találkozni ül be egy előadásra, még akkor is ha ő nem igy nevezi vagy nem tud róla. Az alkotó(k) dolga az hogy teremtsenek meg egy olyan hejzetet ami igazi érzelmekre készteti a nézőt. Felajánlani egy olyan hejzetet amiben a néző résztvesz és nem csak végignéz valami akciót, hanem megéli azt. Mindig is figyeltem a nézőt és mindig megpróbáltam felajánlani egy olyan fajta erős cselekvést, ami megérinti valamijen módon és picit döntésre készteti magával szemben. Nem hiszek feltétlenül a történetben- a történést keresem. A szinház nem irodalom, a szinház történés. A szinház találkozás, teljesitmény, meglepetés, és valami olyan fajta elemi dolog, amire az embernek ösztönből szüksége van. A szinház nagyon komoly dolog, formától és stilustól függetlenül. A szinház egy ügy, az emberiség meghatározó közös ügye. A szinház közvetit. És a szinész, előadó a közvetitő. A szinész, előadó leképez valamit amiből a néző meritkezni tud, mert a nézőnek nem meg kell mutatni hanem fel kell tárni egy fajta lényeget.
Az egész egy folyamat. Egy olyan keresési folyamat ez, ami lefoglal egy egész életen át. Meg lehet tanulni dolgozni, de felfedezni mindenkinek magának kell a szinházat.
Hiszek minden olyan útban ami erősen őszinte és nem hiszek abban ami felszines.
Hiszek a kisérletben. Hiszek a kutatásban.
Hiszem hogy a szinház életre szóló munka és hiszek az alázatban.
Hiszek a tudatban de a tudatos ösztönösségben méginkább.
Hiszem hogy az alkotó, ugyanúgy mint a megvilágosodni vágyók a bölcsesség fele törekszik egy életreszóló felfedezés ürügyén.
Hiszek az elemi erőkben és energiákban.
Hiszek a természetben.
Hiszem és vallom hogy a mai szinház nagy mértékben használja fel a testet, mint univerzális komunikációs kifejező ezközt.
Hiszek abban, hogy egy előadás nem irodalom, mert egy előadás cselkvés.
Nem annyira a cselekmény és történetiség, hanem a szinpadi cselekvés számit.
Egy előadás mindenkihez kell szóljon.
A szinház, vagy művészet nem intelektuális kérdés.
A szinház, vagy művészet elemi dolog, ezért a test, mely elemibb mint a szó, ezért az állapot, mely elemibb mint kb. hét könyv, ezért az ember, mely elemibb mint a lightdesighn, ezért a csend, vagy az a zene, amely megrezegteti a csend húrjait, mely elemibb mint bármiféle alaptalan modernkedés.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
