Revolution is Now: december 2008

A művészet

A művészet?... helyszín -
a trágyára tejszín - mit
sztárolt illúziók mint
eladott kelmét készpénzért átfestenek.

(2006, augusztus, Bukarest, felveteli elott, -B.A.-)

Tehetetlenség ars-poetica

Éjjel kettő.
Látszik a hold.

Ki az ki megéri, hogy élni megéri?

Költői utalás ez-
parkett.

Igen.. például..
„parkett”.. ,
hogy én se értsem mit beszéltem.

( Ezt akartam!.. - )

eltorzítani a verset
hogy ne értsék-
mert amúgy sem értenék meg.

( - 2008, február, 21. -B.A.-)

Hét összefüggő külön négysoros vesszők nélkül
pontokkal a kiábrándulás istenverte szigetéről.

Egy véres kés gerendába törik
álmomból fuldokolva riadok fel mint egy
tudatlan vadállat s magamrahugyozok
skalpolva skarlátos agyadat örök barátság.

Egy ingoványos emeleten élve kiáltok majd
holtan landolok s még nyitva a szemem mikor
meglátom hogy sem szerelem sem isten sem
együttlét sem cél sem menyország nincsen.

Törött zenét törögetek s iszonyúan szúrja valami a szemem mi
csaknem üres agyamon keresztül a korgó gyomromba hatol áthaladva
szivemen lelkemen megbolyditva bennem semmivel a semmit
majd ráébredek: a múltam szorong.

Törnék bár teljesen szét s múlnék el
teljesen mint az örök lét mi összehányta
magát saját magától a tegnap s ma halálra kárhozva
tavaszt nyárt őszt és telet szinlel legbelül feketén.

Halántékomon feszülnek az erek
fejtáblám elkészült
vemhes tudthasadás egy nyavajás istenverte szürke üres
térben fölötte az üres istenverte szürke horizonttal.

Úgy orditott hogy meghasadt a szivem
úgy szeretett hogy beleremegtem
úgy elment s olyan hirtelen elment tőlem
hogy senki nem vette észre csak mi ketten.

Uram nem vagyok méltó hogy hajlékomba jöjj hanem
csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem-
és ebben a percben tudatom kettéhasad
majd örökre elvegyül a szélben.

(2OO7, szeptember... –B.A.-)

Gyónás I

Sírunk,
Kacagung mint a meghülyült legyek,
Bőgünk
És nevetünk
Boldogok nem leszünk
Leülünk
Meghülyülünk
Eltününk

Őrült szédületes tudat hasad elfáradt és félreállt egy múló gondolat majd
El egy másik majd egy harmadik négy és öt tíz és száz, milliárd és így tovább
Elfáradt mint örök imád ordítva némán a veszteséges fergetegbe rohan általad felállított veszélyességi pótlékkal lerombolva néhány belső falat a szívek körül de csak ennyi
Leromlott
Felbomlott
Kioltott és kioltódott hogy ne gyúljon fel soha
Semmi
Moloch
Moloch
Moloch
-miben testetlen és esztelen tudat
hasad
- miben évek lányok és évszakok és fiúk és a nagy hűhó a sok semmiért
- szerelemszívstoppok és korom

Hat sátán isten hátán- nem álmodom!

Onnan tudjuk hogy valódi a világ hogy mind megdöglünk

Moloch:

Átok
Lelkiismeretfurdalás
Káromlás és káromkodás esztelenül az üres agyú karosszékekből való világuralom
Gyermekbaszás
Nyalás
Nyalás falás és kúrás
Felszippantás
Rockopera szörny pokol fasz inger hányás
Okádás exotikus fűszertől és borivástól
Tüzelés vizelés vért
Vértköpés
Alkohol
Szájpenész
Szájüregrák
Gyomorbélgyulladás
Szopás majd nyelés- leszopás
Ez van
Mi van?
Nincs mi van.
Valahol egy válasz de nem tudni pontosan hol
Grandomán szociális fal
Mindennapos sorvadás egy kozmoszban masírozó keresés felé
Homlokunk ezerráncos cívódása két világ között egy milliárdéves kényszerzubbonyban lelkünk börtönében magunkracsinálva végleg
Víziók
Előjelek
Állati sikolyok és ordítások
Csend
Silence
Silencium
Schweigen
Liniste
Silance
Súlyos magány és elhagyatottsága propagandák lépcsőfordulóinál és nemcsak ott
Mindenhol pusztaság
A hatalmas és kiüresedett szürkeség pusztaság
Divatárú korom kosz és mocsok
Lógva fejjel lefelé tolatva hátra süketen és némán
Állat sírfeliratnál
Amennyire lehet mocsárjárási kísérleteink papírgolgotályában született múltja szénnéégve a jelen parázsán és könnyek
Könnyek
Könnyek melyek nem oltják el a tüzet.
És szerelmek
Szerelmek
Melyek soha nem lángoltak mert nem léteztek mégis fájtak
És melyek még most is fálynak
És melyektől megfertőzötten nyaljuk fel imádkozva a földet ordítva isten nevét
Szerelmek melyek egytől egyig bevégeztettek
Kiégtek
Soha nem égtek és a szédületes
Szexel sexeltek de semmiképp nem szeretkeztek.
Ride the snake
Smasszer- hová viszel
Kék busz vezess
Belebetegedni eleve élve meghalni mindörökre és hallgatni a
Falak mit mesélnek mígnem rájuk szárad az alkotói penész

Gyárak felhőkarcolódása
Emberek
Emberek a gyárakban
Emberek
Emberek mint hangyák és gépesített gépek
Mit keresel ott mama?!
Gyere ki!
Gyere ki!
-nem tudlak kimenteni nem érted?!
Apa
Apa
Itt van a fiúcska
Apa
Apa
Édesapám!
Ne menjetek el!
Ne hagyjatok itt!
Gyermek arcomon a halál mi komoran virít
Arcomon melyen szétszaggatva vérző gondolatokkal bevont ékek keletkeznek

Idő.

Homokóra
Régi tél
Régi nyár
Régi álom
Régi már minden és kopott

A némító zene süket szívemnek és szememnek
Vezeklés a molochban és szétrobbanva az indulatban
Kinyalás nem kell!

Papír papír papír
Savanyú szomorúság és elveszettség
Őrült keresés a homokban
A holdban a gyilokban
Magamban.

Emberek gyárak árak
Elfáradt fegyvertárak afrikai éhező aidsesekre
És lepusztult várak

Művészet!- leplezd le magad és vessz oda hamis csillogásodban.
Vessz oda örök villogásodban és képmutatásodban
Dögölj meg
Dögölj meg!
Szüless újra majd dögölj meg!

Mindenki

És mindenki maga útjamindenki maga gyújtja oltja és szopja
Mindenki maga kanalazza falja és lopja
Keresztezi furkodja marja ápolja ha ápolja hogy
Felelőséggel tartozhasson hogy tartozhasson mert tartozni akar valahova
Valakihez hogy tartozzon hogy hasson
Hasson
Hasson már a szentségit
Hasson
Hasson
Hasson
Hasson
Bevettem és nem hat
Kértem és léptem
Mentsél meg uram
Vigyél el innen
Messze
Örökre
És bocsásd meg a mi vétkünket hisz
Benned bíztunk elejétől fogva Istenem

Istenem

Istenem...?

Istenem..........?

Istenem....................?

Mutass utat nekem istenem.

Uram

Istenem

Uram- tudni akarnám az utam

Istenem

Uram

Tudni szeretném az utam

Gyónás II

Az áruház előtti karacsonyfa belefullad a világ legnagyobbjába,
Tömbház tetején hatalmas pepsis- doboz forog
Acélszemű gépek firkálnak ablakomra fényeket
Plázacicák díszítik a műanyagkirakatot.

Darúval húznak ki betonból egy halott angyalt
Százmillió narancsot beoltanak modern- technikával
Metrófellegek gyülekeznek mélyen a föld alatt s
Odafenn az ész csak képmutatás marad.

Hajléktalanul dörmög egy félhalott hátramaradt s
Kiömlik a buszból félezer agydaganat
Tévés költészet szeli át az esti szinvonalat
Alszanak már az alvók s az álmoknak nem nyitottak utat.

Egy buzi pincér mélyen szánalomszékre csücsül
Felhevülten ugrál majd leáll végül elszenderül
Kalapácsfejű munkásosztag menetel a téren
Húsz rendőr maszturbál legyen mitől féljen majd
Felsikit húsz kényszerzubbony.

Elcsattan egy pof.

Felordit egy amerikába öltöztetett gyermek

Ritmusra lüktet a kosz.

A város egy hatalmas bordélyház óvszerből végleg kifogyva.

Szmogtól bemocskolva szippant be a kocsma
át a báron a klubbon egészen haza.
A csaj... jártas a dologban
Oáá!!.. érzékeled?
Hmmm..nagyon jól csinálja-
Akkor megy ha az autó okéba megy
Akkor szopik ha beleszokik, másképp nem.

Reklám sör számitógépes nyavalyatörés fűszer,
Ékszer arckrém arcszesz, pénztárca.
Zakó hajfesték jelzőlámpa,
Márkabolt, környezetvédlem, állatmenhely,
Szivar alkohol buldózer könnycseppek,
Szupermarket, buszmegálló, örökmegálló, mulandó betonoszlop,

Betonutca, betonkerítés, betonszívek, betonagyak, betontekintetek,
Beton- beton, beton, beton- beton, betonkatona,
Beton-anya, beton-apa, beton-autó, beton-figura,
Beton-fal, beton-ház, beton-lélek, beton-isten, beton-szentek, beton-természet,
Beton-hit a betonban egy betontemplomban a betonközpontban betont öntve a betonra
Betokosodva a betonba, négy fal közé betonaggyal a betonnégyzetbe és órába
és időbe arccal a végtelen felé fordulva ami nem más mint egy betonfal egy méghatalmasabb betonfal mögött egy kifürkészhetetlen betonlabirintus végén.

Nevek, iratok, okiratok, sirfeliratok, dokumentációk, bizonyítgatások.
Képmutatás, álca, maszkfejek, bábuemberek.
Tükrök törötten, rácsok börtönben és iskolákban és szinházakban,
Filozófiai társaságok betokosodott mikróelmélyű marhahúsvacsorálya a puccos éttermek részeg emeleitein csórépénisztől befusztrálódva.

Sárga fények, gyilkos merengő sárga fények, a kukák mellé pisilve villanók.
Patkányok, dohány, gyár, gyár.
Gyár, komerc, gyár, videoklipp, gyár, bálvány.
Plakátok semmiről, anyapicsázás öt évesek szályából.

Nagyvárosban lakom és tekinteteket keresek.
Őszinte pillantások után rohangálok mígnem rájövök ismét és ismét -
másodpercenként, hogy a betonnak nincsen szeme, és nincsen szive,
azokon az árnyékos helyeken összeszarva és összehányva és leköpdösve és megalázva bűzlenek a városlakók lelkei belepenészedve azokba a sárga fények által öregen megvilágított bűzlő alkoholszagú összepisilt negyedrészekbe, melyektől kishíján kiábrándulok saját létemből is.
Elszédit ez a fajta erős szarszag és alkoholos hugygőz.
Keresek, keresek, de mit keresek?
Olyan mintha elvesznél.
Azt sem tudod ki vagy és honnan jöttél.
Az sem tudod merre tartasz.
Miért, hogyan,... (de ezt irtam már az eggyik rövid versemben).
Elveszel. Olyan érzésed van mintha télen összehugyoztad volna magad.
Érzed ahogyan a combodon folyik lefele az egyre hűvösödő lé, végül
Teljesen rádfagy és úgy maradsz mint egy agyonvert csótány a fürdőszobában.
Óh...Jack Kerouak. Hát egyem a lelked...
Miért húztál el ilyen hamar a menyország picsályába?
Én még élni szeretnék kicsit, nem akartam utánad menni egyből.
Mintha már ki lennék ábrándulva mindenből, de tudom még van esélyem egy két seggfej mosolyra ami, hát, azt remélem legalább olyan őszinte lesz mint találkozásom annak idelyén istennel.
Rámenős csajok, őrjöngő hajléktalanok kiket még a kommunizmus vert agyon,
Srácok kikből csak úgy árad az agresszivitás jóizű erotikával keveredve a buszmegállókban, ha
Vékonytangás sminkek villannak meg a feminin horizonton.
Aktatáskák, pókok a szobám falán, férgek a folyó mentém- csak úgy
árad a romantika. Jól meg vagyunk.
Eltévedt koncerteket zúg fülembe a Sala Palatului...egy diletáns hely- nincs honnan ismerd.
Zöld fejű mókusok a rezervátumokban mint valami diszlet öregem.
Nekem hihetetlennek tűnik ez a műélet.
Nem értek semmit, minden meghalad pedig csak huszonegy éves vagyok.
Szinházba nem érdemes járni.
Nem érdemes enni, mert mű a kaja is.
Nem érdemes üriteni mert megfizetsz azért is, hogy tisztálkodhass.
Nem érdemes kilépni az utcára.
Nem érdemes zenét sem hallgatni, mert vagy nem ér semmit amire legtöbben azt mondják ez igen. Vagy lenéznek, megvernek, agyonvernek és jól megrugódnak mert pink floydot hallgatsz.
Nem érdemes szeretni mert kiutálnak.
Nem érdemes segiteni mert téged lopnak meg.
Nem érdemes ölelni mert ha megérinted a szeretett személyt megsérülhet és akkor majd beperel és egy vagyont kér mindezért, s te fedél nélkül maradsz.
Nem érdemes iskolába járni, mert minek is tanuljon az ember, ha igy is ugyis megdoglik és minden kifullad mint a szerelem.
Nem érdemes nyitott szemmel járni mert úgy is mindegy.
Nem érdemes csukott szemmel sem járni, mert jobb ha inkább csippet ültetnek az agyunkba mi a lelkünket fogja irányitani majd, hogy tiszta szivből őrjöngjünk a focimeccseken és a forma eggyes mérkőzésen és azokon a kiüresedett szinházfesztiválokon meg dilettáns alternativ koncerteken.
Nem érdemes gyermeket csinálni, mert hát szeretni sincs elég idő, nemhogy gondoskodjunk valakiről.
Nem érdemes emlékezni semmire, dehát amúgy sem tudnánk a százszor átmosott agyunkkal.
Nem érdemes és nincs idő élni.
Nem érdemes és nincsen idő megdögleni avagy meghalni-
Mert vannak emberek akiknek megadatik a csoda hogy meghalljanak, de
Viszont vannak olyanok is akik csak egyszerűen megdöglenek.
Nem érdemes életben hagyni bárkit is, mert fenn áll a veszély hogy holnapután elfoglalja az állásod és akkor más albérletbe kell hogy költözz, más parkolóhelyet kell hogy keress, más a szomszéd, más és más hazugságokat kell kitalálj formaságból és megfelelésből magadról és mindez idő,
és az idő pénz,
és idő nincs,
tehát nem érdemes az időt figyelembe venni, márpedig ez logikátklan, de ma a logikátlan a logikus. Okéba vagyunk...
Nem érdemes verset olvasni, sőt, egyáltalán nem érdemes és nem divat verset olvasni.
Ezt a szart sem érdemes olvasni mert nem akar szólni semmiről hidd el....(pedig igen)
Nem érdemes szóba állni senkivel, mert mindenki vagy bunkó vagy túl okos (és ebben viszont teljesen eggyet értünk. Vagy nem... - hátha elgondolkodtat.
Ha igen, akkor nyert ügyünk van barátom.
Hiányoztok...
Nagyon hiányoztok.
Túlhiány van.
Rég óta nem találok senkit.
Én már tényleg semmit nem értek csezdmeg.
Héééééééééééé!!!!!....hol vagytok basszátok meg?!!!!

(2OO8, január 29. Bukarest...)

Terek, vézna gondolatok, szerelmek, halott fogalmak.

Terek és vézna gondolatok.
És szerelmek. Halott fogalmak.
Az atyai jobb és az anyai balegyenes.
Két lábon járó őszhajú nyakkendő.
Szexi sálak, gáláns parfűmillatú hosszú sálak.
Vonzó feketeharisnyák, magas székek.
Vágyak.
Álmok.
Fáradtak.

Zöld színű szemeteskosár, benne műanyagpalack.
Autórovar hangja és zúgása éjell és nappal.
Kerítések rései közt képzeletben táncoló elhagyatott fénycsóva,
a régi házak falain óvatosan megvillanó cilinderes múlt ahol a jomodorú
kocsisok mosolya hat szárnyaló fehér lovon.
A medical center, és a harmatos fű hajnalban.
Az elkényeztetett kövér macska mely a fűre csinál reggel.
A farkcsóva puli-kutya mely rávizel többször is.
Szerelmespárok kik boldogan hemperegnek a fűben.
Álmodozva...
És hazudva oly szépen.

A jó öreg parkoló, mely mindíg befogad egy két eltévedt lelket.
A supermarket.
Sarkon a vizelet.
A hotel, melyben megannyi elveszett gyerek tekereg zakóban és balonkabátban.
A kosztűmös kifestett hajú hölgy egyedül, aktatáskákra vadászva.
Én...a sarki kávéházban.
A többiek.
Isten.
A sátán.
A születő gyermekek.
A haldokló nagymamák.
A haldokló nagytaták.
A haldokló anyák és a haldokló édesapák.
A mentő...látod?
Ott suhan. Mint a képzelet szárnyal.
Hatalmas családi ház.
Hegyoldal csodás naplementével a tetején.
Játszóház, áruház, nemesi birtok.
Álmok (...ismét).
Szépek és hamisak.
Tervek a multból, melyek teljesen elmosódtak és tovaszálltak.
Tekintetek.
Árvák,
mint a hatalmas és átláthatatlan utcák.
Egyetemek.
Parkok.
Bankok.
Komoly bodyguardok.
Klubbok.
Cuccos pasik és műanyaglányok.
Munkások.
Szempillaspirálok.
Ringlispir.
Mozi.
Napszemüveges macsó intelektuell.
Aranyláncos szubkultura majmoló.
Majom-
állatkertben.
Viziló, zsiráf, oroszlán, hernyó,
sírás és elpazarolt könnyek.
(Színház... egyetlen egy, és annyira pici hogy már nem is látni.)
Átlók, négyzetek, körök, idézetek.
Számítások és tervezések,
ajándékkönyvek, és az aratnivaló búza.
Kulturális projekt.
Biblia.
Testvérvárosi kapcsolat és csokipánkó.
Lázálom. Egyre feszítőbb...
Álmos iskolatáska.
Örök szendergő katedra.
Pszihikai panaszok.
Mellékhatások.
Gyógy-terápia, agy-terápia, psziho-terápia, szeretetzavarok.
Vallás.
Vállás, per, ősz, folyó, szobor, butikok, hajó.
Repülő, repülőtér, repülőállomás, repülőbázis, repülőjegy, repülőkirándulás,
repülő év,
repülő idő,
repülő nap,
repülő pillanat,
repülő élet.
Utazás egy helyben bicikli nélkül védtelen és magánytól szédülten.

Terek és vézna gondolatok.
És szerelmek, halott fogalmak.
Az atyai jobb és az anyai balegyenes.
Éjjelek.
Nappalok.
Némán.
Kicsit fáradtan.
Élve.
Holtan.
Szelíden. Istennel.
Üvöltve. A Sátánnal.
Hajnali négy óra...
Huszonegy év óta hajnali négy.
Mióta elmentél az ég sokkal kékebb a bolygó másik felén,
de én nem ott lakom.

(- 2008 január 14. 19óra:19perc - )

Elmélet...

Ne félj. A hold felébred az alvó nappalok gyászára, s a kilatástalan magányt kötvénnyel emésztheted. A halott ünnepet, mi pár napig befogad kanalazni kezded- dühödben gyúrod le torkodon. Ha szerencséd van, gyomorba vág a nyár, s otthagy. Te mindezt hűen észleled, (mert észlelni kényszerülsz), figyeled, és kifele, de csupán kifele magbiztos mosolyt vágsz. Csak néhány borosüveg árnyékában a tavasz már csak őszi éjjel, s az ősz maga az elmúlás. A jelen az élet, s az élet egy meddő kialtás. Psszt...Maradj csöndben... Álmok felfaggatva télcérnára. A mélyben nyári döglegyek. Hova zuhanjak istenem? Lépnem kell. Mondd merre lépjek? Jóéjszakát kegyelem. Üdvözlégy vérsötét jelen. Még talalkozunk ezért igen mélyen aludjatok. Reggel szívből tervezz, délben meghalhatok. Átlátok átláthatatlant már, a túlsó parton KÉRLEK: fogadjatok. Elúszik mellettünk az ÉLET, s ha üvölt a szél, ne kérjed ostoba tavaszok kezét.
–Elmélet...-.

(nincsen cím)

Hogy mi történt?
Tovattűnt az álom.
Hiába minden, s
hiába várom, hogy eljön.

Egy gyermek...bánatában cigarettához nyúl,
tervek mosódnak össze,
a hegyen ül,bámul.

A cukorkabolt zárva-árva,
a boltosnéni, nem az ki volt.
Az út, egyre hosszabb - hosszabb.
Egyetlen pont felé nézek.
Minden csak rosszabb.

Csend van...

Iszonyú Csend...

Darabig figyelem az elmúlás színű horizontot,
aztán a hajnal meghasad,
kivénhedt királyként vágtat a nappal és
felbomlik mint egyszerű anyag.
Csupán a tegnapok téves cselekedetei bűzlenek édesen, s
mi tovább alszunk, mint eltévedt vadak...

(Nincsen dátum) –B.A-

Európa szívstopp

Fejünkön sárgát virágzik a naplemente,

este ráülünk egy cigarettavégre, hadd vigyen

el innen végre, valahová, el innen messze,

bár a világvégére, de ide többet vissza ne, soha.

Álomtalanul kattog a szívstopp,

hánynál de bepiszkolnád szép kabátod,

tehát nem- nem- nem szabad, mert

nem illik kiadni mindazt magunkból,

ami relytve bennünk szorongva ott lapul,

Csengőhangra lépsz ki szünetre s rájössz,

hogy ez már az a cselekvés mi maga a múlt,

s arra is ráébredünk miközben tudatunk utat nem mutat,

ellenben minden nap kettéhasad, hogy nem,

nem- nem, nincs megállás már sosem, s

ez lett az alaphangulat,

és, hogy ma valóban nem úgy van mint régen,

és kívánjuk, hogy még legyen, de nem lesz ez még így sem

és csak egyre fáradtabb lesz minden, csakúgy mint a haza fogalma,

valami európa emblémás kékfejűek elisszák előlünk saját magunkat majd

beállunk a sorba, s elrejtünk mindent egy fos mosolyba.