Boldog Karácsonyt...

" It's not the red of the dying sun
The morning sheets surprising stain
It's not the red of which we bleed

The red of cabernet sauvignon
A world of ruby all in vain

It's not that red

It's not as golden as Zeus famous shower
It doesn't come, not at all, from above
It's in the open but it doesn't get stolen
It's not that gold
It's not as golden as memory
Or the age of the same name

It's not that gold

I wish this would be your colour
I wish this would be your colour
I wish this would be your colour
Your colour, I wish

It is as black as malevitch's square
The cold furnace in which we stare
A high pitch on a future scale
It is a starless winternight's tale
It suits you well

It is that black

I wish this would be your colour
I wish this would be your colour
I wish this would be your colour
Your colour, I wish... "

Photo Exhibition- MOVING FLASHES / MOZGÓ VILLANÁSOK

Tárlat megnyitó: 21.december. 2009- 18:00 óra!!!

(a képek 2010. január. 30- ig tekinthetők meg)

TEIN COFFE & TEA HOUSE/ Sepsiszentgyörgy

Fényképezte: HORVÁTH TAS

Előadó-modell: BORDÁS ATTILA

Szerény, de céltudatos kiállításunk célja képviselni fotópapíron is a kortárstánc jelenlétét sepsiszentgyörgyön, ahol egyelőre némi lemaradással számol ez az élőművészeti irányzat remélhetőleg csupán addíg, amíg a köztudatba be nem épül. Az vezérelt, hogy e barátságos megnyilvánulás által egy új művészeti ágazat jóindulatú elburjányozását segítsük elő szülővárosunkban és székelyföldön egyaránt, ezúttal a kortárstánc és a fényképészet ezközeivel élve. A fotók a bukaresti urbánus környezetben készültek, s amellett, hogy ezen akció végeredménye a falra akasztott információ, a fotózások helyszínén sikerült a járókelők kíváncsiságát is felkelteni, ezáltal egy spontán happeninghez közeli élményvilágot nyújtva az arra tévedt rohanó embereknek Tasi lenyomva a fényképezőgép gombját, miközben Attila improvizált egy rövid mozgássort. Kísérletünk célja színt bevinni régiónk kulturális életébe e redkívül kifinomultságot igénylő műfajon keresztül, ami nem más, mint maga a tánc. Szándékunkban áll újabb találkozási lehetőségeket keresni a közönséggel és újabb mérfoldköveket feltárni a táncban, úgy városunkban és Székelyföldön, mint az Erdélyi mozgásművészeti palettán egyaránt. Kivánjuk, hogy ezen fotókiállítás egy startoló villanás lehessen mindazon álmok világából amelyek folyamatosan megfogannak bennünk...

- Attila Bordás & Horváth Tas -

Peter Brook / Válasz Egy Levélre / válasz az összes alkotói körülményeskedésre...

Válasz egy levélre


Levele váratlanul ért, és rátapintott a lényegre. Azt kérdezi, hogyan lehet Önből rendező.
A színházi rendezők saját magukat jelölik erre a posztra. A munka nélküli rendező kifejezés valójában önellentmondás, ahogy egy festő sem lehet munka nélküli - míg egy színész, ha munka nélküli akkor a körülmények áldozata. Az ember úgy válik rendezővé, hogy annak nevezi saját magát, azután pedig másokat is meggyőz arról, hogy ez igaz. Így hát a munka megszerzése olyan probléma, melynek megoldásához pontosan ugyanolyan képességek és erőforrások szükségesek, mint amilyenekre a próbafolyamat során van szükség. Nem ismerek semmilyen más utat, mint azt, hogy meggyőzze az embereket, dolgozzanak együtt Önnel és csináljanak együtt valamit - akkor is, ha nem kap pénzt senki - és ezt bemutassák bármilyen közönségnek - akár egy pincében, egy kocsma hátsó helyiségében, egy kórház valamelyik osztályán vagy egy börtönben. A munka által létrehozott energia minden másnál fontosabb.
Tehát ne hagyja, hogy bármi eltántorítsa a munkától, dolgozzon, akár a legkezdetlegesebb körülmények között is, ahelyett, hogy jobb körülmények keresésére pazarolná az idejét, és nem tesz semmit, ha nem talál ilyet. Végső soron a munka az, ami a másik munka lehetőségét megteremti.

Promised Land

2009/2010 Teatrul Foarte Mic- Bucharest/ Promised land- dance theatre performance...

Concept and choreography: - Arcadie Rusu -

Performers:- Attila Bordas
- Istvan Teglas
- Ioana Marchidan
- Ramona Barbulescu
- Elisabeta Mihai

Scenography:- Ioana Pascha

2009, szeptember 17. - Születésnapi gondolat.

Kedves barátaim,
ma betöltök huszonhárom évet.
és a szívem picit jobban dobban, de
nem koppan, mert nem kő, mert ha úgy is tűnt, hogy eltűnt
nem úgy van.
Ha úgy is tűnt, hogy eltűnök örökre, és vissza nincsen már út, hazugság!
Itt vagyok. Ez vagyok. Én vagyok.
Nem mutatok annál többet mint amennyi vagyok.
Itt vagyunk, ahányan vagyunk,
amennyik vagyunk, annyik vagyunk,
sem többek, sem kevesebbek.
Elszalad az élet bármennyire kitöltsed, bárhogyan éljed,
és ebben a véges körben egyedül egy valami, ami a tied: a többiek.
A barátok, a család, az emberek akik körül vesznek, s
ott vannak melletted ha baj van, s ha kell rendbetesznek.
Ha jajgatsz, ha hülye vagy, ha bután álmodsz, ha szétszakadsz,
ha utazol, ha alszol, ha felébredsz, ha eltévedsz...mindíg ott van valaki melletted,
aki nem más, mint egy égből küldött ígéret,
mi azt suggalja van remény,
s azt, hogy holnap jobb lehet...

( - B.A.-)

Számomra a színház 1.

„…az a feladat, hogy a színház ne legyen a szövegnek alárendelve, hogy visszataláljunk egy olyan egyedülálló nyelvhez, amely félúton van a gesztus és gondolat között. Ez egy színházi nyelv, amely az emberi érzékenységhez fordul, hogy felhevítse, görcsbe rándítsa, elbűvölje, felkavarja.”
-A. Artaud-

Nem hiszem hogy létezik bevállt vagy nem bevállt. Egyedül ami létezik az az, hogy valami érvényes vagy nem érvényes. Képes-e arra egy adott mű , hogy befogadást nyerjen vagy sem. Azt hiszem ahoz hogy az alkotó egy előadást létrehozzon, magára és a lényegre kell elsősorban odafigyelnie. A forma ennek a következménye csupán, ami elengedhetetlen, de nem elsődleges. Amit csinálok az nem más mint inkább állapotszinház felhasználva nagyon erősen a testet mint a természethez közel álló kifejező ezközt. Tömérdek kortárs szinházi, vagy táncszinházi előadás merül ki csupán a formaiságban, ezzel szemelől veszitve a lényeget ami valójában az alkotás maga. Szem elől veszitjük a nézőt is, aki beül megnézni egy előadást, végignézi, majd sajnos ugyanúgy ahogyan beült távozik is, vagyis nem történik benne semmi változás. Hiba. A néző fontos. Nélküle semmi nincs hisz egy alkotás neki készül. Munkámban figyelem a nézőt és nem kihasználni akarom, hanem felhasználni egy szinházi aktus megszületésére. A néző nem szórakozni hanem találkozni ül be egy előadásra, még akkor is ha ő nem igy nevezi vagy nem tud róla. Az alkotó(k) dolga az hogy teremtsenek meg egy olyan hejzetet ami igazi érzelmekre készteti a nézőt. Felajánlani egy olyan hejzetet amiben a néző résztvesz és nem csak végignéz valami akciót, hanem megéli azt. Mindig is figyeltem a nézőt és mindig megpróbáltam felajánlani egy olyan fajta erős cselekvést, ami megérinti valamijen módon és picit döntésre készteti magával szemben. Nem hiszek feltétlenül a történetben- a történést keresem. A szinház nem irodalom, a szinház történés. A szinház találkozás, teljesitmény, meglepetés, és valami olyan fajta elemi dolog, amire az embernek ösztönből szüksége van. A szinház nagyon komoly dolog, formától és stilustól függetlenül. A szinház egy ügy, az emberiség meghatározó közös ügye. A szinház közvetit. És a szinész, előadó a közvetitő. A szinész, előadó leképez valamit amiből a néző meritkezni tud, mert a nézőnek nem meg kell mutatni hanem fel kell tárni egy fajta lényeget.
Az egész egy folyamat. Egy olyan keresési folyamat ez, ami lefoglal egy egész életen át. Meg lehet tanulni dolgozni, de felfedezni mindenkinek magának kell a szinházat.


Hiszek minden olyan útban ami erősen őszinte és nem hiszek abban ami felszines.
Hiszek a kisérletben. Hiszek a kutatásban.
Hiszem hogy a szinház életre szóló munka és hiszek az alázatban.
Hiszek a tudatban de a tudatos ösztönösségben méginkább.
Hiszem hogy az alkotó, ugyanúgy mint a megvilágosodni vágyók a bölcsesség fele törekszik egy életreszóló felfedezés ürügyén.
Hiszek az elemi erőkben és energiákban.
Hiszek a természetben.
Hiszem és vallom hogy a mai szinház nagy mértékben használja fel a testet, mint univerzális komunikációs kifejező ezközt.
Hiszek abban, hogy egy előadás nem irodalom, mert egy előadás cselkvés.
Nem annyira a cselekmény és történetiség, hanem a szinpadi cselekvés számit.
Egy előadás mindenkihez kell szóljon.
A szinház, vagy művészet nem intelektuális kérdés.
A szinház, vagy művészet elemi dolog, ezért a test, mely elemibb mint a szó, ezért az állapot, mely elemibb mint kb. hét könyv, ezért az ember, mely elemibb mint a lightdesighn, ezért a csend, vagy az a zene, amely megrezegteti a csend húrjait, mely elemibb mint bármiféle alaptalan modernkedés.

Remember when you were young, you shone like the sun

Remember when you were young, you shone like the sun.
Shine on you crazy diamond.
Now there's a look in your eyes, like black holes in the sky.
Shine on you crazy diamond.
You were caught on the crossfire of childhood and stardom,
blown on the steel breeze.
Come on you target for faraway laughter,
come on you stranger, you legend, you martyr, and shine!


You reached for the secret too soon, you cried for the moon.
Shine on you crazy diamond.
Threatened by shadows at night, and exposed in the light.
Shine on you crazy diamond.
Well you wore out your welcome with random precision,
rode on the steel breeze.
Come on you raver, you seer of visions,
come on you painter, you piper, you prisoner, and shine!


Nobody knows where you are, how near or how far.
Shine on you crazy diamond.
Pile on many more layers and I'll be joining you there.
Shine on you crazy diamond.
And we'll bask in the shadow of yesterday's triumph,
sail on the steel breeze.
Come on you boy child, you winner and loser,
come on you miner for truth and delusion, and shine

Jack Kerouak

1. Jegyzetfüzetekbe firkált titkok és vad gépelt oldalak, a saját élvezetedre
2. Alázatos minden iránt, nyitott, hallgatózó
3. Lehetőleg sohase igyad le magad az otthonodon kívül
4. Légy szerelmes a saját életedbe
5. Amit érzel, megtalálja önmaga formáját
6. Legyél az elme szent őrültje
7. Fújj olyan mélyet, amilyen mélyet csak akarsz
8. Elméd végéből írj, végtelenül, amiről csak akarsz
9. Az egyén kimondhatatlan víziói
10. Nincs idő a költészetre, csupán arra, ami éppen van
11. A mellkasban remegő látnoki rángások
12. Önkívületi fixációval álmodni az előtted lévő tárgyról
13. Vetkőzd le irodalmi, nyelvtani és mondatalkotási gátlásaidat
14. Mint Proust, legyél az idő öreg füvezője
15. Belső monológgal elbeszélni a világ igaz történetét
16. Szem a szemben: az érdeklődés ékkő-magja
17. Az önmagadra való emlékezés és rácsodálkozás szerint írj
18. Szemed velős belsejéből kifelé dolgozz, nyelvtengerben úszva
19. Egyszer s mindenkorra nyugodj bele a veszteségbe
20. Higgy az élet szent körvonalában
21. Küzdj, hogy lejegyezd az áramlást, ami sértetlenül létezik az elmében
22. Amikor megállsz, azért tedd, hogy jobban lásd a képet, ne azért, hogy
a szavakon töprengj
23. Kövess nyomon minden napot, amit a pillanat magasztalt a reggeleden
24. Élményeid, nyelved és tudásod méltóságában nincs félelem vagy szégyen
25. Írj a világnak, hogy olvassa és lássa, milyen pontos képet festettél róla
26. A könyvfilm szavakból álló film, a vizuális amerikai forma
27. Dicsérd a Sivár embertelen Magányban lévő Szereplőt
28. Vad, fegyelmezetlen, tiszta, alulról betörő alkotás, minél őrültebb, annál
jobb
29. Minden körülmények között zseni vagy
30. Evilági filmek Író-Rendezője, melyeket a Mennyország Támogat és Pénzel

Formálni létté léttelent-hazudni igazat s képtelent... Mihály Emesétől, egy embertől, nekem, felteszem, elteszem, létezem, köszönöm...

Tükrök


B.A.-nak


Voltál hazug, voltál árva,
Tested ketrecébe zárva,
Voltál lüktetés velőben,
Voltál zokogás esőben,
Voltál szentelt vizek alatt,
Jó voltál, mint kenyérfalat,

Voltál jutalom és szépség,
Voltál galádság és kétség,
Kinek tele szíve, lelke,
Ki vadat űz, bottal verve,
Voltál csontig csavart bokád,
Az, ki vért és dühöt okád,

Voltál párna, voltál álom,
Dobogó szív üveg tálon,
Voltál példa, voltál módszer,
Beteg ágyban titkos gyógyszer,
Voltál magad, voltál mások,
Feneketlen gödröt ásók,

Voltál bánat és ígéret,
S borként ittál mámort s mérget,
Voltál múzsa, voltál költő,
Voltál hamis maszkot öltő,
Voltál dráma s komédia,
Voltál Othellonak fia.

Voltál gátlás, voltál ritka,
Rab léleknek vaskalitka.
Voltál fáradt szemek ránca,
Párok szédületes tánca,
Voltál egy és voltál kettő,
Reményittas, utat vesztő,

Voltál csend és voltál örök,
Koncentrikus krétakörök,
Formálni létté léttelent,
Hazudni igazat s képtelent,
.............................................
(Nem ismerve kort és határt
Tükrök ablakká forrnak át.)

M.E. (2008.12.23)

Január reggel mielőtt még próbára indulnék

Hit


Vonatom befut,
zakatol, halad.
leírok pár sort, s
csak az eső marad,
szememből lomhán
fájdalmat fakaszt,
majd odébb áll,

otthagy mint fuldokló tavaszt
az ősz,
hamarosan a hideg tél köszönt, s
én majd aképpen köszöntöm őt, mint ő köszönt.

És nem unom,
és nem unom,-
egyre csak ezt hajtogatom –
NEM UNOM.

NEM TUDOM...

Csíp a hideg,

tép,
szét marcangol mint véres eb,
tovaszáll a meleg,

fázom, ( kicsit sem kellemes)-, de

harcolni a téllel csak hittel -
más fegyverrel nem is próbálok:



....Szemtől szembe állok veled tél,
egy-két halál még nem a sírkövem..
A fájdalom nem döntő érdek a lemondásra, s
az átélt kudarc egyre erősödő hitem.
Ez a páncél: - maga a harc –
gyógyír a gyógyíthatatlan vívódásra.
Ez a hitem: hit a hitben
- elszánt hitem az alkotásban...