2008. december 22., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A tiszt urak, kik hõsi pózzal csörtetik rozsdás kardjukat, s a kölykök, kik bársonyzacskóban hordják körül a farkukat, a dáma drága bundájában, ki megfesttette õsz haját, s a délelõtti napsugárban büszkén riszálja vén farát: ti, kik dáridóra vártok, míg mi vánszorgunk éhesen: hogy eleget nem köptem rátok, bocsássátok meg énnekem. -F. Villon-
1 megjegyzés:
Elég letablózó. Olyan Daddy knows best style. Ami nem baj. A baj az, hogy igazad van. Nagyon durván igazad van. Én még középiskolás vagyok, de itthonról is érzékelni, hogy a hazajövő egyetemistákkal mi történik. Szétzüllnek egy év alatt, anyuka pénzét Jéger Mesterbe fektetik, és vidáman élvezik a szabadságot. Hiszen ők már felnőttek. Ne mondja meg nekik senki, majd ők megmondják. Persze van kivétel. De hol? Mert én nem igazán látok.
Véletlenül bepillanthattam, egy cég álláshirdetésére jelentkezők önéletrajzaiba. Riasztó. Senki nem látja? Analfabéta diplomások.
Megjegyzés küldése