Január reggel mielőtt még próbára indulnék

Hit


Vonatom befut,
zakatol, halad.
leírok pár sort, s
csak az eső marad,
szememből lomhán
fájdalmat fakaszt,
majd odébb áll,

otthagy mint fuldokló tavaszt
az ősz,
hamarosan a hideg tél köszönt, s
én majd aképpen köszöntöm őt, mint ő köszönt.

És nem unom,
és nem unom,-
egyre csak ezt hajtogatom –
NEM UNOM.

NEM TUDOM...

Csíp a hideg,

tép,
szét marcangol mint véres eb,
tovaszáll a meleg,

fázom, ( kicsit sem kellemes)-, de

harcolni a téllel csak hittel -
más fegyverrel nem is próbálok:



....Szemtől szembe állok veled tél,
egy-két halál még nem a sírkövem..
A fájdalom nem döntő érdek a lemondásra, s
az átélt kudarc egyre erősödő hitem.
Ez a páncél: - maga a harc –
gyógyír a gyógyíthatatlan vívódásra.
Ez a hitem: hit a hitben
- elszánt hitem az alkotásban...